2014/10/01

Matchbox MB-80 Renault Master Ambulance

Teljesen véletlenül alakult így, hogy kevéssel a Majorette Renault Mastere után landolt a Matchbox értelmezése a témában. Remekül szemlélteti, hogy miért fordulunk el egyre inkább – amúgy vérző szívvel – a patinás márkától.

Mert nénózni kell!
A típusról azt a keveset, amit el tudtam mondani, azt olvashatjátok a fentebb említett postban. Már csak azért is érdemes átkattintani oda, mert az ott látható Majorette Renault szerintem kitűnő, pár apróságtól eltekintve. Így ez az olvasmány itt, teljes egészében a kisautóról fog szólni, ami szerintem maga az állatorvosi ló.

A mentőautó alapvetően olyasmi, amit kötelező gyakorlatnak gondolok egy játékautó gyártónál. A Matchbox az éppen aktuális tulajdonosától függetlenül sokfajta ilyet készített, minőségileg az egészen fantasztikustól kezdve, a remeken, kitűnőn és közepesen – no igen, már ott tartok, hogy ezt is egészen elkezdtem megszeretni – át, a durván pocsékokig. Ez utóbbiakból van nekem több díszpéldány is, csak valahogy soha nem visz rá a lélek, hogy elővegyem őket, amikor annyi klassz dolog várja a sorát, hogy ide kerülhessen.

Plasztik
Ami tavaly, mint MB-02 debütált, nagyon tetszett az első képek alapján. Aztán mikor elérhetővé vált és a blisterből kibontva kiderült róla, hogy csak az alváza fém, nagyon elment tőle a kedvem. Pontosítok: kedvünk, mert például Andrew0807 kolléga is ilyeneket használ előszeretettel kerékdonornak. Könyörgöm! Egy kisautó legyen jobbára fémből! Ennek pont ugyanaz a baja, mint a már megénekelt Step Van-nak. Azzal, hogy a Mattel túlnyomóan műanyagból építi a Matchboxokat, azzal öngólt rúg. A gyakran olcsóbb, de mára már legalább olyan minőséget produkáló, ázsiai gyártók sem követik el ezt a hibát és semmilyen kifogással nem tudnak meghatni az amerikaiak ebben az ügyben.

Pedig a csuda vigye, egészen pofás kis darab lenne ez a járgány amúgy. Apróságokba tudok belekötni. Például abba, hogy régebben is meglépték azt, hogy a megkülönböztető jelzések a szélvédő anyagából voltak kialakítva. Ilyenkor a szélvédő kapott valamilyen olyan színt, ami elfogadható volt a megkülönböztető jelzéshez – lásd a fentebb már citált Stretcha Fetchánál. Persze olyan is volt, amikor egyáltalán nem foglalkoztak a villogó fények kialakításával, ami szerintem a legalja az egész mentőjármű kérdésnek. Szóval itt legalább van két fényhíd. Odáig már el sem megyek, hogy a legjobb megoldás az, amit a fényhidas Mercuryknál használtak: A szélvédő külön alkatrész és a megkülönböztető jelzés is, az előbbi és a karosszéria tartja a helyén az utóbbit. Persze ez magasabb költséget is jelent, de ég és föld a kettő.

Örömteli, hogy van részletes beltér, de az roppant fura, hogy az oldalablakok teljes belátást engednek egy mentőautóba. Illet volna ezeket áttetszővé alakítani kétharmad – egyharmad arányban, valahogy úgy mint a... Nos igen... Szóval a Stretcha Fetchánál.

Nagyon-nagyon rossz úton jár a Mattel, ha így folytatja, nem sok jövőt jósolok a márkának. És igen, „senkiháziak kezében van a popszakma”.

 Tulajdonképpen míg kézbe nem vesszük, nem derül ki, hogy műanyagból van. Az orra kifejezetten sivár festetlenül.
 Tulajdonképpen a festése tetszik, csak a nagy, teljesen átlátszó panorámaablakok furák egy mentőkocsin. A beltere amúgy szép részletes, de megmutatni azt nem tudom. Próbáltam pedig.
 Legalább van fényhídja.
 Legalább még illesztési hibája is van.

2014/09/23

Matchbox Mercury Park Lane Police (Lightbar) Superfast Halley's Comet

A Mercury szappanopera utolsó része már oly távolságban van, hogy megkockáztatom a következő epizódot. Mára egy olyan darabot tartogatok, ami tulajdonképpen nagyon viccesnek tartok, de nem merném ráfogni, hogy jó. Előzmények ügyében javasolnám még a Bubba-Gump ráklistát. (Az iniciálé forrása: Matchbox Cars Wiki)


A Halley-üstökös
A Wikipédia szerint a „Halley-üstökös (hivatalos nevén 1P/Halley) a Kuiper-övből származó rövid periódusú üstökösök legismertebb és legfényesebb példánya. Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P szám). Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt Földközelben, így legközelebb 2061-ben fog visszatérni.”

Valóban, 1986 táján tényleg a csapból is a Halley folyt, nem csoda, ez olyan égi látványosság, amit jellemzően életében egyszer láthat az ember. 14 éves voltam, mégis elevenen él bennem, hogy még a Neotroll Família is előjött egy alkotással az égi jelenségről. Nehezen hevertem ki a művet, ha lemaradtatok volna róla, akkor engedjétek meg nekem, hogy gondoskodjak arról, hogy nektek se legyen jobb!

Várom a kommentekben, hogy ki, hány másodpercen keresztül élvezte a Neotroll Família művét!

A feldobott labda
Az akkoriban már az Universal Toys és Mr. David Yeh kezében lévő Matchbox-nál nem hagyták ki, hogy ráraboljanak a témára – naná, nem kellett senkinek licencdíjat fizetni. 1985-1986 közt rukkoltak elő egy háromdarabos, Halley-tematikus Superfast sorozattal. Értelemszerűen ez áll a mai post tárgyából, egy Chevy Pro Stocker-ből, és egy Pontiac Firebird SE-ből. Nem magyaráznám túl a dolgot, mert a trió megtekinthető itt a szomszédban, az Addiktológus kollégáknál.

A téma mindhármon ugyanaz: A fekete fényezésen elől egy emblémaszerűség, két oldalt csillagok előtt pedig egy vidám üstökös motívum, a kerekek pedig azok, amit a Matchbox Keréktudomány mint „starburst” emleget. (Na ez őrülten vékony jég! Értem én, hogy „csillagkitörés”, de pont az ilyen pofonegyszerű, nyilvánvaló és nehezen félreérthető angol kifejezésekről szokott kiderülni, hogy igazából azt jelenti, hogy „kék levelű sápi tátikavirág”. Szóval nem mennék bele a név fejtegetésébe, mert nem dörrenteném le a kapitális bakot.)

Az az igazság, hogy szerintem a Halley motívum nem vicces, hanem röhejes. A politikailag korrekt véleményem róla, hogy inkább tűnik egy vidám kísértetnek, mint másnak. A politikailag egyáltalán nem korrekt, ellenben őszinte álláspontom, hogy ez bizony nem más, mint nagyon jókedvű szaporítóanyag.

Az, hogy beszereztem ezt a darabot, tulajdonképpen szembe megy minden elvemmel, csak a Mercury Park Lane-ekkel kapcsolatos vonzódásom okán vásároltam meg.

 Az alváz és ezzel a frontend is fekete.
 A motívum szerintem inkább röhejes, mintsem vicces. Hogy mire hasonlít, azt meg már leírtam fentebb.
 Hogy ez a holmi így mit ad ki a megkülönböztető jelzéssel, azt passzolnám. Üstökös-őrség?
 3-as csomagban így néztek ki. (Kép: Lamely Group)

2014/09/22

Matchboxon kívüliek: Welly - 2001 Chevrolet Impala

Az előző, Matchbox Chevy Impala post után – senki sem számít a Spanyol Inkvizícióra! – mi következhet? Egy újabb Chevrolet Impala! Ezúttal a Wellytől, 37 évvel későbbről, és öt generációval odébbról!

A tökéletes álca
A 2000-es modellévben dobja piacra a GM az Impala nyolcadik generációját – jelenleg amúgy a tizediknél tartunk. A nyolcadik Impala, már nagyon nem az az Impala ami a típus addig volt. Persze még mindig jó nagy tepsi, úgy fél számmal kisebb, mint a szintén full size kategóriában induló Ford Crown Victoria, vagy mint a hetedik generációs Impala édes testvérének tekinthető, negyedik generációs, gömbölyű Chevrolet Caprice – az előbbi az utóbbi nagyobb teljesítményű változata amúgy.

Ez már bizony elől hajt! A hátsó kerekek meghajtása annyira magától értetődő tulajdonsága a nagy, amerikai tepsiknek, hogy az előző postban meg sem említettem, mert hát a nap keleten kél, nyugaton nyugszik, a tűz éget, a víz nedves, az amcsi batárok meg elől zörögnek, hátul kaparnak. Hát ez nem! Ez a kicsivel 5 méternél is hosszabb bálna bizony elől zörög és ott is kapar.

2001 Chevy Impala robbantott ábra (Kép: Conceptcarz.com)

Na de mi zörög ott elől? V6. Úgy bizony! Vagy 3,4 literes, vagy 3,8-as de „csak” V6. Nincs V8! A típus történetében először. A 3,4 literest 180 lóerőre taksálják, a 3,8-ast 200-ra. 2004-ben az Impala SS, 3,8-as blokkja feltöltőt kap és ezzel a teljesítménye 240 pacira ugrik, de az is csak automataváltóval rendelhető. Érdekesség, hogy az autót csak és kizárólag a GM kanadai üzemében gyártották, úgyhogy ez az amerikai, ez bizony kanadai!

A helyzet az, hogy a blogon szereplő kisautók eredetijeinek többségével ellentétben én vezettem Impalát valamikor a 2000-es évek elején, így saját tapasztalatokról is be tudok számolni vele kapcsolatban. De mivel ezt már megtettem korábban ugyanennek az Impala generációnak a Matchbox-féle, tűzoltó parancsnoki autójával kapcsolatban, elegánsan átkötnék e helyütt arra postra, hiszen a folytatásban a Welly értelmezését hasonlítani fogom a Matchboxhoz. Az alcím magyarázata szintén ott található.

Impalák egymást közt. A baloldali amúgy pont 1964-es, mint az előző post taxija.

Egy másik szint
Az igazság az, hogy játékautó fronton az előbb citált Matchbox termékkel is teljesen elégedett vagyok – bár ha kicsit vékonyabb lenne a festés, többet adna ki. A sokkal kevésbé kékvérűnek számító márka, a Welly azonban túlteljesíti a tervet. Az 1:6x közeli méretarányban olyan részletességre törekedtek, ami sokkal inkább az 1:43, vagy még inkább az 1:24-re jellemző. Nagyon elégedett vagyok vele, ami az apró részletességet illeti, akár belül, akár kívül. Nem spóroltak a világítótestek kiemelésével, az apró logókkal és a feliratokkal sem. Ellenben az öntési minőség közel sem tökéletes. Nem kezdeném el őket látványosan, nekifutásból rugdalni, egyrészt mert játékautó árban ez még mindig remek ár-érték arányt ad ki, másrészt a Mattel termékek mostanában pont ilyenek, sőt.

Nyilván nekem ez az autó azért érdekes, mert vezettem ilyet és tetszik is, miközben készséggel beismerem, hogy ez a forma maga az ásító unalom. Ha járőrautó lenne, mondjuk NYPD festéssel, biztos sokkal izgalmasabb lenne – hiszen használták ezt az évjáratot, bár mára már kikoptak a szolgálatból –, de így meg kitűnő civil rendőrautót lehet belelátni, nemde?

 Teljesen más szintet képvisel részletességben, mint a Matchbox. Viszont minőségben hagy némi kívánnivalót maga után. A fényképezőgép amúgy felnagyítja az öntési hibákat, a valóságban nem ilyen vészes.
 Részletes, na. Simán belelátom a civil rendőrautót. Ezért került ilyen környezetbe.
 Azért tettem ennyire tönkre a képet, hogy valamit sejtessek a beltérből, ami szintén részletes.
 Hátul sem spóroltak a festékkel és ez jó.

2014/09/19

Matchbox MB-20 Chevrolet Impala Taxi Cab

Az előző, színtisztán profilon kívüli, LEGO post okozta sokkot csak és kizárólag egy klasszikus, minden porcikájában kitűnő, a regular wheel érából való Matchboxszal tudom tompítani. Hozzá egy igazán kitűnővel!

Az antilop
A General Motors, Chevrolet divíziója 1958-as modellévben mutatja be új, teljes méretű szedánját az Impalát. A dél-afrikai antilopfajta első generációja mindössze egyetlen modellévet ér meg, hogy már a következő évben kövesse azt a második generáció, ami ismét csak egyetlen gyártási évet ér meg. Az első széria most hidegen hagy bennünket – nem mintha nem lenne vonzó –, csak pusztán kisautózási szempontból. A második létezik klasszikus Matchboxként, de sajnos ilyenem – még legalábbis – nincs, tehát megint kimarad. A harmadik viszont már annál izgalmasabb, hiszen ebbe tartozik mai postunk tárgya is. (Kezdőkép: Nőstény impala. Forrás: Wikipédia)

Az 1961-1964 között regnáló, harmadik Impala generációjával úgy vagyok, mint a Ford Mustang első generációjával. Bár a Mustangszexualitás az 1964-1973 között készült, megjelenésében gyakran markánsan eltérő verziókat mind első generációsnak tekinti, nekem nehezemre esik ezt elfogadni, mert annyira nagy a megjelenésbéli különbség és szó sincs róla, hogy mind tetszene. Az Impala ugyanezt produkálja, csak mindössze négy év alatt. A legelső verzió megjelenésében még bőven emlékeztet az előző generációra, kicsit olyan, mintha a Jetson Családból gurult volna ki, buboréktetővel és vezérsíkokkal, az utolsó, azaz a negyedik, mintha egy teljesen másik autó lenne, letisztult, már-már dobozszerű. Szeretem a dobozautókat, nekem ez tetszik mind közül a legjobban.

A Chevy Impala a középosztálynak szánt családi autó, az apa+anya+2 gyerek+kutya kombó számára. A felszereltségi szint legalján áll, felette az amúgy mechanikusan szög ugyanolyan Bel Air és Biscayne trónol. Ami pedig a benne használatos technológiát illeti, nos ugyanaz, mint az összes amerikai nagyvas úgy egészen úgy nagyjából napjainkig, amikor a csatahajó, mint autóméreti osztály kezd a tengerentúlon is kimúlni. A motorokínálat a 3,6 literes sorhatossal kezdődik és a 4,6-, 5,4-, 6,7 literes V8-asokkal folytatódik – illetve egyetlen évben de rendelhető volt 7 literes V8-as blokk is. Váltó téren három és négysebességes manuálissal és kétsebességes automatával volt rendelhető.

 Az 1964-es, teljes méretű Chevyk katalógusa. Ebből világosan kiderül, hogy a Matchbox egy Super Sport Sedan. Érdekes, hogy azt gondolták, hogy a B-oszlop elegánsabb, hiszen a Bel Air és Biscayne modellek mind ilyenek. Ma azt gondolom ez pont fordítva van.















Apropó motorok! 1962-ben a sikere csúcsán lévő Beach Boys kiadja a „Surfin Safari” című kislemezét, aminek a b-oldalán megjelenik a „409” című dal, ami a GM, legnagyobb hengerűrtartalmú, azaz 409 köbhüvelykes (6,7 literes) V8-as blokkjáról szól. Az nyilvánvaló, hogyha a Beach Boys akkor kirukkol egy dallal, aminek csak annyi a szövege, hogy – mittudomén – Biopon, akkor az is siker lesz. A 409 hááát... jellemzően a felejthető kategóriában indul – mondom ezt úgy, hogy én tulajdonképpen bírom őket –, de a dal a Chevyk ikonikus nótájává válik. Azt meg még csak találgatni sem merem, hogy mi volt előbb, a tojás, vagy a kotlós – már ha értitek mire gondolok.

Nem merném azt állítani, hogy ez a legjobb Beach Boys dal, de kétségkívül sokat használt az autó imidzsének. Az alá vágott videó meg rengeteg Chevyt tartalmaz.

Hé, taxi!
A sárga, taxi egyenruhába bújtatott Impala 1965-1968 között szerepel az 1-75 sorozatban. Érdekessége, hogy az első évében még a fentebb már említett, második generációs Impala is ott tanyázik a sorban, de az MB-57-nek az az utolsó éve.

A taxiságát egyetlen, a géptetőre írt piros felirat hivatott tudatni, szabadjelzője, vagy más, efféle úri hívság nincs rajta. Cserébe viszont a kortárs Matchboxokra jellemzően részletes. Nem tudok belekötni, minden apró felirat, dekorcsík, bisz és a másik hárombetűs a helyén, a farán ott a dupla hármas, jethajtómű világítótest együttes és persze az elmaradhatatlan vonóhorog is. Remek, tényleg remek!

Kifejezetten az apróbb Matchboxok közül való, hogyha a léptékét tekintjük, hiszen mindössze 1:72 a méretaránya, de ez azért nem fog feltűnni a kortársaihoz képest, mert az eredeti autó egy iszonyatos csatabárka. Az elnagyolt beltérért kárpótol az abban szolgálatot teljesítő sofőr.

Ami a változatokat illeti, szürke és fekete kerekű verziók ismertek, beltérből pedig fehér és piros a két előforduló változat, de az utóbbi csak fekete kerékhez tartozhat. Ezen kívül a sárga különböző árnyalatait is megkülönböztetik, de ez a már sokat emlegetett, „festékkeverő János alkoholszintje mennyire befolyásolta a látását” verziók ügye. Erről pont ennyiszer leírtam már, hogy az, hogyha egymás mellé teszünk két tucat, pont ugyanolyan kisautót és akkor látszik, hogy némileg eltérnek, az engem teljesen hidegen hagy.

Ár kérdésekbe nem szeretek belemenni, mert egyrészt minden annyit ér, amit a vásárló kifizet érte, másfelől egyszerűen már csak a kora miatt sem tud olcsó lenni és akkor azt hiszem ki is tárgyaltuk a kérdést. Ugyanakkor ez a konkrét példány még mindig olcsóbb volt, mint egy üveg minőséginek tekinthető égetett szesz – ami csak és kizárólag Rájen kolléga jó szívének köszönhető – amúgy a makulátlan és dobozos példányok ára versenyben van egy csomó hasonló tárgyéval a Tau Ceti mielőbbi eléréséért.

Nagyon rég óta vágytam rá, és nem csalatkoztam benne, klassz ez!

 Nem vitték túlzásba a taxisítását. Ma már nagyon gyengének éreznék egy ilyen megoldást. Ellenben a részletekért oda vagyok! Az a frontend!
 A hátulján vegyük csak észre az Impala feliratot! Amúgy meglehetősen kicsi ez a Matchbox, a hagyományosan használt háttereimben nem is mutatott jól.
Eredetiben ez ilyen. Ugye, hogy jó ez a kis gyösz? (Fotó: Lowridermagazine.com)
 A korszak elmaradhatatlan akszesszoárja a vonóhorog!
A beltér ugyan elnagyolt, de van sofőr.

2014/09/15

Matchboxon kívüliek: LEGO Legoland Space LL918 One Man Spaceship

Mutatóba szerepeltek már nálunk LEGO-s postok. Egyfelől profilba illeszkedően, hiszen a Dán istenségek is gyártottak a múltban kisautókat, másfelől meg nem profilba illeszkedően, bár ha jobban belegondolok Matuka, meg az autószállító szerelvény Creator szett az autós téma miatt pont határeset. Nos, most megbontjuk a formát, ez bizony színtiszta LEGO poszt lesz, de már most megígérhetem, hogy nem akarok belőle rendszert csinálni – kivéve ha igény lesz rá. Tényleg, szóljatok ha igen!

A valaha volt legmenőbb LEGO
Előrebocsátanám, hogy LEGO ügyekben nem vagyok büfé, ezért kezeljétek fenntartásokkal a kronológiai megállapításaim! Szóval az biztos, hogy én először az 1979-es LEGO katalógusban – ami ha a Matchbox katalógus a gyerekember Playboya, akkor minimum a gyermekkorú Hustlere – szembesültem az űrlegóval. Nyilván ez időrendileg úgy elképzelendő, hogy most visszakerestem, hogy melyik évben volt először űrlegó a katalógusban. Kölökként meg úgy, hogy amikor én általános isibe jártam, akkor még bőven volt űrlegó. Ez meg pont azzal esett egy időbe, amikor a Star Wars volt a... a... most ide kéne egy frappáns hasonlat, de lövésem sincs, hogy a mai kölkeknek mi számít akkora durranásnak, mint az. Szóval legyen elég annyi, hogy ami űr-izé volt, az volt a legmenőbb.

"Space, the final frontier..." Ezek nem vicceltek!

Az akkori LEGO kínálatból az LL928 Űrcirkáló és Holdbázis számított a nagyvadnak – ezt lehet, hogy fel is veszem bakancslistára –, az LL924 Űrteherhajó a közepesen nagynak – ezt meg rögtön mögé másodiknak – a harmadik helyen meg egyértelműen az LL918 Egyszemélyes Űrhajó tanyázott – a további helyezettek felsorolását most inkább hagyjuk, mert olyan hosszú lesz az a bakancslista, mint egy guriga WC-papír. Ez pedig volt a Gazdag Szülők Gyermeke osztálytársunknak. Nyilván ő volt a szünetek jedi lovagja, még úgy is, hogy LEGO-t nem hurcoltunk be az isibe, mert nem lehetett eldugni az iskolaköpeny zsebében.

Igazából a mai post témája ez, pont a GSZGy példánya. Valamire cseréltem vele. Hogy mire, azt már nem mondom meg, de gyanítom, hogy néhány kisautó lehetett a barterüzlet tárgya.

20+ év dobozban
Tulajdonképpen az egész LEGO dolognak itt az az apropója, hogy valahogy rákívántam arra, hogy ácsorogjon két Rohamosztagos meg egy Darth Vader minifig az asztalomon, mint porfogó – a Sötét Lovag beszerzése még csúszik, az ára a józan ész határaitól messze távolodott és most a Tau Ceti irányába tart. Elkezdtünk erről beszélgetni a blog levelezőlistáján – merthogy olyan is van – és szóba jött, hogy kallasztok pár gyerekkori LEGO készletet. A többiek meg felpiszkáltak, hogy szedjem elő őket, mert kíváncsiak. Nos, lőn.

Ez a készlet minimum 20, de inkább több évet töltött a dobozban, így eléggé meglepett, hogy mennyire nem fogott rajta az idő. Az elemek könnyedén illeszkednek, talán két olyan kék kockát találtam, aminek megváltozott a színe, de azok simán lehet, hogy másik készletből vannak, ami több időt töltött – hát ha nem is napon, de nem egyiptomi sötétségben, szóval – ultraibolya fénynek kitéve. Van két elem, ami sérült – a fotókon nem látszanak – és egy elem – a hátsó hajtóművet tartó, L alakú – ami nem a megfelelő színű ehhez a készlethez, de ezek már GSZGy-től is így érkeztek. Tervezem beszerezni ezeket, ami egyáltalán nem tűnik reménytelennek, bár pont ez az L alakú izé, űrlegó kékben nem hiszem, hogy gyakori.

Vicces, hogy felnőtt, kocalegós fejjel is mennyire klassznak találom ezt a készletet... Csak valahogy mintha összement volna az eltelt évtizedek alatt!

 Ez a kép a kies Hoth jégbolygó felszínén készült, ami szép időben olyan, mint egy hófehér asztallap.
 Az az L alakú elem nem színhelyes, de tervbe van véve, hogy beszerzem a jót. Van két sérült elem is rajta, de nem látszanak.
 Az irányítás teljesen analóg. Öt kör alakú műszer és egy kormánykerék.
 Nyilvánvalóan felkeltette a birodalmi helyőrség figyelmét a leszállás után. "Izzókészletet, elsősegélydobozt, elakadás jelző háromszöget lesz' szíves!"
 Aztán mikor előkerült a raktérből pár doboz Blue Moon sör, oldódott a hangulat: "...sakkor mikor a Lázadók elmenekültek, itt maradtunk helyőrségben ezen a nyomorult jégkockán! Te, itt semmi se nincs! A Hadnagy már nem enged a Wampákra vadászni, mióta azt a dinnye Kowalskit elvitte egy! A kantinban nincs pia se. Ennél még Mos Eisley is jobb volt, Te!"
 A Rohamosztagosok nem eredetiek, az egyiknek - aki a balkezes - minifig szempontból nem helyes a fegyvere - Star Warsból viszont igen -, illetve a teljesen fekete fejüket lecseréltem "rendes" minifig buksikra.

2014/09/09

Movie Cars – Matchboxon kívüliek: Hot Wheels Boulevard – 2013 '58 Plymouth Belvedere

Két hónap híján egy éve volt, hogy filmes autó szerepelt nálunk, úgyhogy ennek is itt volt már az ideje. Ráadásul olyan filmben szereplő autót mutathatok be ma, ami a hazai kisautós blogszcénán tevékenykedők közül bizony többeknek is kedvenc filmjében szerepel. Ő nem más mint Christine.

A kedvenc rémünk
Christine-ről már évekkel ezelőtt megírtam mindent amit tudtam és érdemesnek gondoltam egy másik Hot Wheels értelmezés kapcsán. Éppen ezért merem javasolni, hogy az akkori postot is fogyasszátok egy megismételt értekezés helyett a filmről és a valódi autóról, egészen egyszerűen mert nincs az ügyhöz hozzátenni valóm. Christine változatlanul a legkedvesebb rémautónk, mint a fentebb már linkelt rovatunk egy bejegyzése is tanúskodik róla, speciális helyet foglal el autó és filmrajongói szívünkben.

A film 1983-as előzetese. "A test a Plymouth munkája, a lelke a Sátáné!"

A legjobb Christine
Bár kimondva sehol sincs – nyilván egy vagyon lett volna a licencdíj –, de a Hot Wheels 2013-as Boulevard sorozatába tartozó 1958-as Plymouth Belvedere bizony nem más, mint Christine. A sorozatról azt kell tudni, hogy ez a Hot Wheelsnek egy a gyűjtők számára kifundált szériája, amit 2010-ben dobtak először piacra. Hivatalosan, a hazai Mattel kirendeltség nem is forgalmazza ezt itthon, úgyhogy még gyűjtői körökben sem gyakori. Nálunk is mindössze egyetlen, a 2012-es Boulevard sorba tartozó autó szerepelt – viszont attól nem voltam maradéktalanul elragadtatva. Na, de ez!

A fentebb már linkelt, 2009-eshez képest ez az autó sokkal inkább Christine. Köszönhető ez az olyan részleteknek, mint a színe, a csík az oldalán, a fehérfalú, valóban gumiból készült kerekei, a piros beltere és hogy ennek már nincs B-oszlopa. Bármennyire is utálok blistert fotózni, ez a kisautó nem fog kikerülni a csomagolásából, mert annyira jól mutat benne, úgyhogy ez úton is elnézést kérek a fotókért, melyek részletességén sokat ront a blister.

Ennek ellenére szerintem a képek alapján bátran kijelenthetjük, hogy: Az 1:6x méretarány környékén jelenleg ez a legjobb Christine-nek látszó tárgy, amit pénzért kapni lehet a Naprendszerben!

 Az alváz és így a frontend fémből van.
 Fehérfalú abroncsok, a színe, a csík az oldalán és nincs B-oszlopa sem. Minden részletében Christine.
 A hátulja egészen sokat változott a 2009-es verzióhoz képest! Nézzétek csak meg a csomagtértetőt!
 Annyira jól mutat a blisterben, hogy nincs lelkem kibontani.

2014/09/08

Matchboxon kívüliek: Majorette Renault Master

Az újkori Majorette-ben azt szeretem, hogy olyan autókat mintáznak meg, amikkel nap mint nap találkozunk az utcán. Bár azt már tisztáztuk korábban, hogy ez a Majorette már nem az a Majorette, de az a jó szokásuk megmaradt, hogy Európában néznek körül először téma után. Olyan után is, ami csak a vanitiszes betegek képzeletét mozgatja meg.

Mester
Mai postunk tárgya a Renault Master harmadik generációja, ami 2010 óta van a piacon. Ugyanezt a holmit Opel/Vauxhall Movano és Nissan NV400 néven is mérik. Mint minden modern kisáruszállító, ez is millió és egy kivitelben hozzáférhető, de mivel teljességében aktuális járműről van szó, minden további műszaki információért tessenek kedvesek lenni felkeresni a gyártó cég oldalát, vagy elolvasni a TotalCar tesztjét.

Renault Master reklám. Portugálnak gondolom, de közel sem biztos.

Téglatest
Alapvetően nagyon elégedett vagyok ezzel a kis gyösszel, mert nagyon csinos, részletes remekül kidolgozott, nem spóroltak az apró részletek festékkel kiemelésén, de... Szóval mint játékszer meglehetősen unalmas. Pontosan tudom, hogy a „védjük meg a kölyköket maguktól” szabályok sokszor gúzsba kötik a gyártók kreativitását, de mennyivel izgalmasabb lenne ha nyitható lenne a raktere és pakolni lehetne bele mindenfélét!

Vanitiszeseknek kötelező!

 Részletes elől,...
 ...meg oldalt is.
 Meglepő módon szimmetrikus, mindkét oldalt tolóajtaja van. Nem elképzelhetetlen, csak nem gyakori.
 Egyetlen bajom vele, hogy semmije sem nyitható és hát így elég unalmas játékszer.
 "Street Cars" ami azt jelenti, hogy villamosok.