2014/11/26

Matchboxon kívüliek: Yat Ming Road Signature – 1932 Ford B 3-Window Coupe

Mikor ezek a sorok megjelennek a blogon, valószínűleg éppen nagyban készülődök az esti Beach Boys koncertre. Budapesten ez az első és a tagok korát tekintve valószínűleg sajnos az utolsó is. Az ő egyik művük is sokban hozzájárult egy autó ikonizálásához, ami apropót szolgáltatott ahhoz, hogy a nekem meglévő kicsinyített mását előkeresem – még akkor is, ha kilóg abból a méretarányból, ami a blogunk profilja.

Little Deuce Coupe
Típusismertető és Hot Rod ügyekben javaslom kezdjetek ezzel a posttal, már csak azért is, mert a mondandómat ebben a postban, abból a postból kiindulva folytatom.

A háromajtós, 1932-es Ford kupé, pont ugyanaz a második világháború utáni roddereknek, mint ami a Honda Civic a jelen tunerjeinek. A beceneve „Deuce Coupe” szerintem van annyira érdekes, hogy kapjon egy részletes magyarázatot. A szóösszetételből a második felét, miszerint „kupé” nem magyaráznám túl. Az elsőt viszont alaposan körbejárnám. A szótárban olvasható magyarázatok közül itt a „kettes” az ami ül és nyilvánvalóan a jármű kétajtósságára vonatkozik. A szlengben a „deuce” jelentheti a kétdollárost, nagyjából párjaként a mi „bélás” kifejezésünknek ami a valamikori kétforintost jelentette és pont annyira idejétmúlt a tengerentúlon is. Viszont változatlanul aktívan jelenti a szerencsejátékos szlengben a kettes értékű kártyalapokat, vagy a dobókockán a kettest. Ez a magyarázata annak, hogy ezek a motívumok szerves részét képezik a rodder szubkultúrának. Plüss kockapár a visszapillantó tükrön megvan?
A Deuce Coupe – vagy röviden Deuce – jelenti a 32-es Ford ötablakos verzióját, és a háromablakos, előre nyíló ajtósat (suicide door) egyaránt. (Azt viszont nem tudom, hogy a három, meg az öt hogy jön össze! Nyilván az oldalablakok, de hogy plusz a szélvédő, vagy plusz a némileg lőrésszerű hátsó, na azt pont nem tudom. Amúgy az előző linken megtekinthető, háromablakosért amúgy bármelyik szervemet felajánlanám. Próbálkoztam vele ott ahol árulták, nem kellett nekik.)

A legfontosabb a Modell B-vel kapcsolatban: V8! (Kép: http://www.lov2xlr8.no)

You don't know what I got!
Most van az, hogy szemérmetlenül rányúlok a Wikipédiára: „A Little Deuce Coupe a Beach Boys negyedik nagylemeze, s a harmadik 1963-as kiadványa. Az albumot egyetlen nap alatt vették fel, miután 1963 nyarán a Capitol Records, Shut Down címmel jelentetett meg egy válogatást autós témájú dalokból, rajta többek közt a Beach Boys „409” és „Shut Down” című számaival – mindezt a zenekar tudta és beleegyezése nélkül. Brian Wilson válaszként sebtében befejezett néhány autós dalt, amelyeken éppen dolgozott (legtöbbjükön a rádiós DJ Roger Christian szövegírói közreműködésével), a zenekar villámgyorsan felvette a nyolc új számot, amelyhez hozzácsaptak négyet („409”, „Shut Down”, „Little Deuce Coupe”, „Our Car Club”) a korábbi albumaikról, és az új LP alig egy hónappal a Surfer Girl kiadása után már a boltok polcain volt.


Noha kockázatos lépés volt néhány héten belül két LP-t is kiadni, a Little Deuce Coupe rendkívül kelendőnek bizonyult, a 4. helyig jutott, és platinalemezzé vált. Mivel az összes szám az autókról szól (leszámítva a Be True To Your School-t, amelyben csupán szó esik az autós cirkálásról), a lemezt sokan a poptörténelem első konceptalbumának tekintik.” (A lemez borítója a post bevezető képe. Forrás: Wikipédia)

A fentebb említett „409” már ismerős kell, hogy legyen a blog hűséges olvasóinak, hiszen a Matchbox, Chevy Impala Taxi kapcsán már emlegettük a közelmúltban.

Well I'm not braggin' babe so don't put me down
Hogy tudatosan miért kirándultam az 1:64 méretarányon túlra arról már szolgáltam magyarázattal a szintén remek, Yat Ming Ford Ranchero kapcsán. Hogy teljes legyen a lista, álljon itt link a többi, 1:43-as méretarányú, Road Signature sorozatba tartozó járgányra is! A Ford Thunderbird és Chevy Bel Air is pont ennyire kitűnő – bár pont a jelen post tárgya helyenként még ezekre is ráver.

Amivel konkrétan most dolgunk van, az a háromablakos Deuce Coupe, még molesztálatlan, gyári állapotában, legalább egy, nagyon látványos gyári extrával felvértezve. Ez pedig a Continental Wheel, aminek a mibenlétét az 1957-es Ford Thunderbird kapcsán tárgyaltuk már – hogy, hogy nem, ez is pont egy Beach Boys dallal lett illusztrálva. (Lehet, hogy a manapság népszerű dzsásztinbíbereket – akik simán belepusztulnának, ha lepottyannának az egojukról a tehetségükre –, is jobban elviselném, ha mondjuk... mittudomén... Nissan 350Z-kről danolásznának?)

Az 1:43 méretarány, meg az a tény, hogy ezek a járgányok már nem játékszerek, hanem egyértelműen dísztárgyak, már más minőségi elvárásokat tesznek indokolttá. Azt kell mondjam – tudván azt, hogy nyilván ebben a méretben is van olyan, ahol az ár határa a galaxis túlsó végén van valahol – a Road Signature-ök, a 2000 forint alatti árukkal nagyon jó ár-érték arányt képviselnek!

 Ez a piros amúgy eredeti, Ford gyári szín.
 Bizonyára van olyan 1:43-as modell, ahol a küllős felnik nem ilyen megoldásúak. Az áruk sem ennyi.
 A fényképezőgépem változatlanul imádja a pirosat.
 Feltűnő gyári extra: Continental wheel.
 Amiért ezt a modellt - többel között - kitűnőnek gondolom: A tartóban az ott egy igazi kerék!
 Ilyen talapzaton érkezik. Sajnos plexi tető nem jár hozzá, bár a helye megvan.
Érdekes dolog a kémia! Ezt a darabot még 2002-ben vettem. Feltételezve, hogy nem állt sokat a játékboltban,  cirka 12 éves lehet. Ez idő alatt, a gumiabroncsok ezeket az elváltozásokat produkálták a műanyag talapzaton ott, ahol érintették azt. Nem győzöm elégszer mondani: doboz nélküli kisautót, festetlen papírtörlőben tartunk, nylonzacskót, befőttes gumit még a közelébe se teszünk, mert elképesztő módon képesek reakcióba lépni egymással ha érintkeznek!

2014/11/21

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 257 – Renault R5

Teljesen véletlen, de az előző postban pont azt feszegettem egy Majorette termék kapcsán, hogy milyen az, amikor a Franciák, német autót mintáznak meg. Most pedig szintén egy Majorette termék kapcsán azt fogom vizsgálni, hogy az milyen, amikor a Franciák, francia autóval teszik ugyanezt.

L'original
Az eredeti történetét ebben a postban már kimerítően tárgyaltuk, ez alkalommal nincs is hozzáfűzni valóm – majd később viszont lesz. Amit mostanra szánok az egy korabeli promóciós filmanyag – a borzalmas plöm-plöm zenéért én kérek elnézést.

Renault promófilm a hetvenes évek elejéről - a plöm-plöm zenét a rövid szoknya ellensúlyozza.

Franciák mikor franciáznak
Az első katalógus, amiben megtaláltam az R5-öst a Majorette-nél, az 1974-es. Érdekes, hogy abban az évben, meg a következőben is a kis Renault, csak mint rajz létezik a katalógusban, ami hol fotókkal, hol rajzokkal operál. Szerény, mérvadónak csak bajosan tekinthető véleményem szerint a kiadvány olyan minőségű munka, amit minden bizonnyal Étienne, a nagyfőnök félbolond unokaöccse volt képes produkálni és a beosztottak nem mertek szólni, hogy rettenetes. Viszont az 1976-os évet Éti, már valamelyik rehabon tölthette, mert a katalógus jelentős fejlődést mutat, annak ellenére hogy ebben is elpattannak rajzok a fotók mellett. Még mindig pont annyira kreatív és vonzó, hogy akár a fejfagyártók és koporsókészítők termékjegyzékének is simán elmenne, ha képeket átcserélnék. Az első Majorette katalógus ami már némi nyomát mutatja annak, hogy ráébredtek arra, hogy ők tulajdonképpen játékszereket gyártanak és nem klinkertéglát, amit nem ártana a reklámkiadványaikban is megjeleníteni, az az 1979-es. Állíthatom, hogy a brit gyártók évtizedeket vertek ez ügyben a franciákra. Elkalandoztam! Szóval az utolsó kiadvány, amiben nyomát láttam az R5-nek, az 1980-as.

Mint azt kifejtettem, nekem R5 téren a Matchbox lesz az „igazi”, de el kell ismerjem, ami jó az jó, a Majorette értelmezés legalább annyira vonzó, mint a brit. Nem tud olyan trükköt, mint az, nem nyílik semmije, de a részletgazdagsága, a két nagyon menő tükre és az antennája legalább olyan szintre emeli. Hozzá ez csodásan rugózik is! Ici-picit kisebb amúgy mint a Matchbox, ez 1:55, az nincs számosítva, de olyan 1:53 körülinek sejtem.

Szerintem nagyon klassz darab, nekem nagyon tetszik.

 A Lófarkas Lány, még mindig az R5 dílernél alkuszik.
 A menő tükrök és az antenna eredetileg krómszínűre voltak festve.
 Nyilván játszottak vele. Belül amúgy nem olyan részletes, mint a Matchbox.
 Viszont ez kitűnően rugózik!

2014/11/17

Matchboxon kívüliek: Majorette No. 203 - VW 1302

Hogy milyen az, amikor a franciák, német autót mintáznak meg? Nos, semmiképp sem pontos és precíz, ugyanakkor mégis szerethető.

Volkswagen Bogár ügyekben semmiféle bemutatóra nem pazarolnám a karaktereket, aki bármiféle típussal kapcsolatos visszatekintésre vágyik, annak ajánlom ezt a postot visszaolvasás kiindulópontjaként.

Hogy mégis szolgáljak valami érdekességgel VW ügyben, szerepeljék itt az 1971-es, amerikai katalógus!












42+
A VW Bogár első nyomát az 1972-es Majorette katalógusban leltem fel. Ekkor a száma még 202 és nyílik az orrán a csomagtartója – bár ez nem ebből a kiadványból derül ki, ugyanis ebben még rajzok láthatóak és nem fotók, ráadásul olyanok, amiknek zéró közük van a késztermékhez. A további kijelentéseket rengeteg kutatás előzte meg, de hitelt érdemlő forrás és így bizonyosság híján kénytelen vagyok nagyon óvatosan fogalmazni.

Az egészen biztos, hogy az utolsó katalógus, amiben a 202-őt megtaláltam, az az 1980-as. Találtam olyan képet a neten, amiben olyan bontatlan csomagolásban látható a Majorette Bogara, ami később került bevezetésre a cégnél, ezért szinte biztosra vehető, hogy a fenti dátumnál tovább gyártották, de hogy meddig, azzal kapcsolatban nem bocsátkoznék találgatásokba.

Az is biztos, hogy valamikor az idők folyamán a nyitható csomagtartó „lefalazódik”, de azt nem merném kijelenteni, hogy ettől válik a 202-es számozású kisautó 203-assá, mert bőven találtam olyan fotókat a neten, ahol 202-esnek írja a kép készítője a portékáját – az alvázról olvasni meg nyilván tud az illető. Így sajonos elképzelésem sincs, hogy ez a lila színű holmi egészen pontosan mikori kiadás lehet ez az 1:60 méretarányú kisautó.

Valahogy az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár a Majorette értelmezése arányait tekintve közel sem tökéletes – szerintem furcsán lapított és nyújtott – valahogy mégis... Nincs lelkem belekötni! Részletgazdag és a hibái ellenére valamitől szerethető darab.
Szerintem kicsit furák az arányai, lapított és nyújtott.
Nagyon részletes és talán ettől is szerethető.
A hátsó lökhárító külön érdekes. A Majorette sajátosság, a "nyuszifüles" vonóhorog helyett itt csak egy kis pöcök áll ki a lökhárítóból.
A fentebb linkelt képhez képest látszik, hogy változtattak az alváz feliratain és a 202-ből valamikor 203 lett.

2014/11/09

Felújítás: Matchbox MB-75 Ferrari 250 GTL Berlinetta

Lassan már idejét sem tudom, hogy mikor fogtam bele átalakításba. Azt is csak onnan tudom, hogy mikor írtam posztot, hogy vissza tudom keresni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem ötletek. Csak azok a tervek nehezebben jutnak el a tényleges megvalósításig. Néha azért egy-egy projekt átcsúszik és pár nap múlva készen pihen az asztalomon.

Joe is már megírta párszor, hogy nagyon jó dolog, amikor a Matchbox elővesz egy-egy régebbi öntőformát. Csak az a baj, hogy ritkán nyúlnak ilyen mélyre. Jelen posztunk alanyából sem lett reinkarnáció. Eddig. Bízni szabad!

Öreg csataló
A Matchbox a Berlinettát jelen formájában összesen 4 évig gyártotta, 1965-től 68-ig, majd 69-ben átváltottak a sokküllős kerékről a még mindig gumizott, de teli dísztárcsás verzióra, amit számos más modell is megkapott. Végül még 1970-ben megérte a Transitional érát és megkapta a vékony Superfast kereket. Emellett a zöld színt is elhagyták és megkapta az autentikus piros színt.

Az igazság az, hogy egy kissé elfogult vagyok a modellel kapcsolatban. Részben azért, mert az eredeti is számomra a világ egyik legszebb autója. Részben azért, mert különösen kedvelem a Matchbox gumikerekes éráját is. Ebben pedig egyesül a kettő. Plusz itt már történt egy méretnövekedés, ami miatt bátran oda lehet tenni egy mai Matchbox mellé. Sőt! Talán még picit nagy is. Emellett szerintem borzasztóan jól el vannak találva az arányai. A sárvédők nincsenek átalakítva, hogy a kerekek passzoljanak alá. Szépen be vannak suvasztva a kerékdob mögé. Megvan a finom kis B oszlop is és ami külön öröm, hogy nincsenek hatalmas öntési sorják. Tény, hogy a beltér nem egy mestermű. Kaptunk üléseket meg kormányt, de ez akkor is egy ötven éves játék. Ennél kissé bántóbb, vagy inkább furcsa, hogy kapott vonóhorgot. Lehet, hogy GT autó, de egy 612 Scaligettivel sem vontatnak Yachtot. Persze tudom, ez egy játékautó.

Sajnos a kora miatt elég kifogni egy jó állapotú darabot belőle. Az enyém is elég megviselt volt. A festék nagy darabokban kezdett leválni róla, így inkább felgyorsítottam a dolgot kromofággal. Szerintem már több mint fél éve lemartan, összerakva állt a polcomon, amikor rájöttem, hogy minden eszköz adott a felújítására. És akkor már egy kicsit tovább is mentem.

Az autó színét megtartottam. Nagyon hasonló árnyalatú zöld került rá. Viszont egy kis egyediesítés belefért. Ezért az egészet felpolíroztam- amennyire lehetőségeim engedték- és erre festettem rá üvegfestékkel. Igazából össze kevertem a szezont a fazonnal. Ugyanis hasonló elven festették anno az első Hot Wheelseket. Sőt. Ugyan ezt az elvet használtam a 280SL újraélesztésénél is. Végül csináltam egy kis részletkiemelést elöl, hogy mégse legyen teljesen olyan mint a gyári.


1965. Két évvel előtte készült el az igazi.

Ha belegondolunk olyan, mintha ma mintáznának meg egy 458 Italiát.

Méretben már akkora, mint a kortársak. Ezért is szeretem annyira.

Két parádés autó. Parádésan lekicsinyítve.

2014/10/10

Matchbox MB-90 BMW X5 Police (E53)

Megint az a ritka eset állott elő, hogy egy korábbi postot folytatnék onnan, ahol az abbamaradt. Nevezetesen az egyel ezelőttit.

MatchboX5 reloaded
Mint az a nyájas, szemfüles olvasónak feltűnhetett, a BMW X5 négy változatát említettem, de csak hármat tárgyaltam.

Ennek az az oka, hogy legnagyobb meglepetésünkre a Matchbox idén elővette a ládafiából pont azt a rendőrségi X5-öst, amit a fentebb már linkelt postban bemutattam. Csak éppen módosított az öntvényen, nem is kicsit.

Ami mindenképp pozitív, hogy megszüntették a bal kerék, oldalra kilógása típushibát. Viszont ami nem feltétlenül az, hogy az eddigi külön alkatrész fényhíd mostantól egy darab a szélvédővel – ehhez persze át kellett vágni a tetőt. Ez nem feltétlenül rossz hír, mert szerintem nem néz ki rosszul, ugyanakkor azt is jelenti, hogy a fényhíd innentől szükségszerűen azonos színű lesz a szélvédővel. Ezzel viszont már inkább van bajom, ugyanaz, mint a Renault Master mentőnél: régebben sikerült az ilyesmihez olyan színt választani, ami fényhídként emészthető. A sötétszürke szerintem nem az. Értem én, hogy valamit-valamiért, de ha már rendőrautó, amivel az egység sugarú kölk úgyis „nénózni” fog, akkor szerintem a fényhíd színe felülírja a szélvédőét.

Metropolitan Police festésű BMW X5. Igaz, ez már a második generáció az E70.

A jó hír viszont az, hogy tényleg csak ennyi a baja. A motívumhoz, amit ez a 2014-es kiadás visel, meg csak gratulálni tudok! Zseniálisan hozza a brit Metropolitan Police Service – melynek mibenlétével kapcsolatban mindenféle fejtegetést elsunnyognék itt most, tessenek kedves lenni önkiszolgálni az ügyben – festésének hangulatát. Azért csak a hangulatát, mert ügyesen beiktatták a „MBX” szócskát a feliratba – amiről tudjuk, hogy a Matchbox rövidített alakja –, megúszva így a licencelés költségeit. Jópofa húzás, engem megvettek vele.

Végre egy kortárs Matchbox amit megdicsérhetek és ajánlhatok! Lenne jó pár ötletem még, hogy mit kéne elővenni még a ládafiából.

 BMW logó a nóziján! Mikor láttunk ilyet utoljára Matchboxon? Az eleje felvenne még egy kis festéket.
 Remek Met Police festés mimikri!
Hátulja is van ám!

2014/10/05

Matchbox MB-59 BMW X5 Police (E53)

Sokszor van úgy, hogy nem tudom mi vezeti a Matchbox döntnökeinek kezét, hogy miért bánnak egy-egy kitűnő modellel úgy ahogy. Azt, amikor egy BMW-t, ami világautónak számít és így mindenhol népszerű tud lenni, nyilvánvalóan sok munkával elkészítenek nagyon szépre és részletesre, majd alig szerepeltetik, azt meg egyenesen fel sem fogom. A történelem ismétli önmagát, az E34-essel is ez történt és állítom, hogy az E53-al is – egészen a közelmúltig.

SAV
Nem, nem azokra a vegyületekre gondolok, melyek a vízmolekuláknak protont adnak át, ezáltal a vizes oldat kémhatását savasabbá teszik, a pH-t csökkentik, hanem arra, ahogy a BMW hívja azt, amit mindenki más SUV-nak, azaz Sports Activity Vehicle. De mielőtt elkezdeném ismételni magam típusismertetés ügyekben – már az alcím is újra felhasznált –, linkelnék ugyanennek a járműnek a Welly által készített feldolgozására. Már csak azért is, mert az is egy klassz darab.

E53 kommerciálé.

MatchboX5
A Matchboxnál a 2000-es kiadású, E53-as X5 története meglehetősen rövid és összesen négy verzióra korlátozódik. A civil verziók 2002-ben debütálnak. A nyitható ajtós verzió (!) egy BMW dealer promó szett része és mint ilyen a legnehezebben beszerezhető.

Nem nyitható ajtókkal 2002-ben mint MB-31 szerepel az USA és a RoW piacokon, 2003-ban pedig mint MB-54, de csak már az RoW régióban. Ebből a variánsból összesen 16 verzió létezik az 1-75 sorozatból valókat, a spéci kiadásokat, különböző multipakkokat is beleszámítva. (Ez úton is jelezném, hogy aki Matchbox ügyekben az 1-75/100/120 szériát „leméjnlájnozza”, az Hot Wheels bérenc!)

2003-ban jön a megkülönböztető jelzést viselő verzió, rögvest a spéci Stars of Cars / Stars of Germany nevű, csak Németországban forgalmazott sorozatban.

A mai post tárgya az, ami végül az 1-75-be 2005-ben kerül be, hogy aztán ott többé sohase bukkanjon fel. A jellegzetes, Hella gyártmányú fényhidat – aminek rögzítéséhez két helyen átlyukasztják a tetőt – viselő kisautó összesen hét változatot számlál.

A negyedik, legfrissebb változatot most ha szabad ne birizgáljuk, azt (nem sokkal) későbbre tartogatnám.

Alulreprezentált
A fentiek alapján ki merem jelenteni, hogy a részletes, szépen kidolgozott – a beltere egyenesen az egyik legjobb, amit valaha a Matchbox elkövetett – járgányról még bőven lehetett volna lehúzni bőröket. Még azt sem tudom elfogadni érvként a kínálatból eltűnés mellett, hogy 2006-ban váltotta a BMW-nél az utóda, az E70-es, mert a kettő annyira hasonlít egymásra, hogy nem is olyan egyszerű megkülönböztetni őket egymástól. (A tavaly debütáló F15 már inkább különbözik, de szerintem az pont a legrútabb a három generáció közül.)

Ha a BWM elfogadta ezt és pár másik pajtikáját – amiket, pontosabban a derivátumaikat szeretnék majd megmutatni itt – mint díler promóciós darabot, akkor az eleve jelent egyfajta minőségi garanciát. Ahhoz, hogy ezt le tudjátok ellenőrizni, egyelőre csak a négyajtós, E46-os, 3-as BMW-t tudom megmutatni civil és rendőrségi verziókban, egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, hatszor talán pont elég is lesz.

Szóval az X5 remek, egyedül egyetlen helyen tudok belekötni, de ezt is csak úgy, hogy a szakirodalomból tudom, hogy a komplett szériának, ami a 2001-re datált – ez a dátum olvasható az alvázon – szerszámmal készült ez a típushibája: A bal első kereke kilóg a karosszéria alól és minél későbbi kiadású, annál inkább. Ha nem hívják fel rá a figyelmem, biztos fel sem tűnik soha.

Remek kisautó, nagyon tetszik, de egyáltalán nem egy gyakori darab.
(Folyt. Köv.)

 Klassz, részletes, az már csak ennek a verziónak a sajátossága, hogy spóroltak a festékkel az elején-hátulján, pedig volna mit kiemelni. Az előző postból azért hagytam a háttérben a 2014-es Renault Master mentőt, mert meglepően rímelnek egymásra - gyanítom véletlenül - a dekoráció terén.
 A fényhíd nyilvánvalóan Hella gyártmányt mintáz. Részletek itt is, a felnik pedig még egy rendőrautón sem tűnnek túlzásnak.
 Ide is fért volna még festék bőven, de részletekben nincs hiány!
 Ezzel a képpel azért bántam el ilyen rútul, hogy megpróbáljak valamit megmutatni abból, hogy mennyire részletes belül is. Ebből a szögből nagyon jól látszik a típushiba: A bal első kerék kilóg a karosszéria alól, de bármibe lefogadom, hogy tízből pont tízünknek nem tűnt volna ez fel soha.

2014/10/01

Matchbox MB-80 Renault Master Ambulance

Teljesen véletlenül alakult így, hogy kevéssel a Majorette Renault Mastere után landolt a Matchbox értelmezése a témában. Remekül szemlélteti, hogy miért fordulunk el egyre inkább – amúgy vérző szívvel – a patinás márkától.

Mert nénózni kell!
A típusról azt a keveset, amit el tudtam mondani, azt olvashatjátok a fentebb említett postban. Már csak azért is érdemes átkattintani oda, mert az ott látható Majorette Renault szerintem kitűnő, pár apróságtól eltekintve. Így ez az olvasmány itt, teljes egészében a kisautóról fog szólni, ami szerintem maga az állatorvosi ló.

A mentőautó alapvetően olyasmi, amit kötelező gyakorlatnak gondolok egy játékautó gyártónál. A Matchbox az éppen aktuális tulajdonosától függetlenül sokfajta ilyet készített, minőségileg az egészen fantasztikustól kezdve, a remeken, kitűnőn és közepesen – no igen, már ott tartok, hogy ezt is egészen elkezdtem megszeretni – át, a durván pocsékokig. Ez utóbbiakból van nekem több díszpéldány is, csak valahogy soha nem visz rá a lélek, hogy elővegyem őket, amikor annyi klassz dolog várja a sorát, hogy ide kerülhessen.

Plasztik
Ami tavaly, mint MB-02 debütált, nagyon tetszett az első képek alapján. Aztán mikor elérhetővé vált és a blisterből kibontva kiderült róla, hogy csak az alváza fém, nagyon elment tőle a kedvem. Pontosítok: kedvünk, mert például Andrew0807 kolléga is ilyeneket használ előszeretettel kerékdonornak. Könyörgöm! Egy kisautó legyen jobbára fémből! Ennek pont ugyanaz a baja, mint a már megénekelt Step Van-nak. Azzal, hogy a Mattel túlnyomóan műanyagból építi a Matchboxokat, azzal öngólt rúg. A gyakran olcsóbb, de mára már legalább olyan minőséget produkáló, ázsiai gyártók sem követik el ezt a hibát és semmilyen kifogással nem tudnak meghatni az amerikaiak ebben az ügyben.

Pedig a csuda vigye, egészen pofás kis darab lenne ez a járgány amúgy. Apróságokba tudok belekötni. Például abba, hogy régebben is meglépték azt, hogy a megkülönböztető jelzések a szélvédő anyagából voltak kialakítva. Ilyenkor a szélvédő kapott valamilyen olyan színt, ami elfogadható volt a megkülönböztető jelzéshez – lásd a fentebb már citált Stretcha Fetchánál. Persze olyan is volt, amikor egyáltalán nem foglalkoztak a villogó fények kialakításával, ami szerintem a legalja az egész mentőjármű kérdésnek. Szóval itt legalább van két fényhíd. Odáig már el sem megyek, hogy a legjobb megoldás az, amit a fényhidas Mercuryknál használtak: A szélvédő külön alkatrész és a megkülönböztető jelzés is, az előbbi és a karosszéria tartja a helyén az utóbbit. Persze ez magasabb költséget is jelent, de ég és föld a kettő.

Örömteli, hogy van részletes beltér, de az roppant fura, hogy az oldalablakok teljes belátást engednek egy mentőautóba. Illet volna ezeket áttetszővé alakítani kétharmad – egyharmad arányban, valahogy úgy mint a... Nos igen... Szóval a Stretcha Fetchánál.

Nagyon-nagyon rossz úton jár a Mattel, ha így folytatja, nem sok jövőt jósolok a márkának. És igen, „senkiháziak kezében van a popszakma”.

 Tulajdonképpen míg kézbe nem vesszük, nem derül ki, hogy műanyagból van. Az orra kifejezetten sivár festetlenül.
 Tulajdonképpen a festése tetszik, csak a nagy, teljesen átlátszó panorámaablakok furák egy mentőkocsin. A beltere amúgy szép részletes, de megmutatni azt nem tudom. Próbáltam pedig.
 Legalább van fényhídja.
 Legalább még illesztési hibája is van.

2014/09/23

Matchbox Mercury Park Lane Police (Lightbar) Superfast Halley's Comet

A Mercury szappanopera utolsó része már oly távolságban van, hogy megkockáztatom a következő epizódot. Mára egy olyan darabot tartogatok, ami tulajdonképpen nagyon viccesnek tartok, de nem merném ráfogni, hogy jó. Előzmények ügyében javasolnám még a Bubba-Gump ráklistát. (Az iniciálé forrása: Matchbox Cars Wiki)


A Halley-üstökös
A Wikipédia szerint a „Halley-üstökös (hivatalos nevén 1P/Halley) a Kuiper-övből származó rövid periódusú üstökösök legismertebb és legfényesebb példánya. Nevét Edmond Halley angol csillagászról kapta, aki kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P szám). Keringési periódusa 76 év, legutoljára 1986-ban járt Földközelben, így legközelebb 2061-ben fog visszatérni.”

Valóban, 1986 táján tényleg a csapból is a Halley folyt, nem csoda, ez olyan égi látványosság, amit jellemzően életében egyszer láthat az ember. 14 éves voltam, mégis elevenen él bennem, hogy még a Neotroll Família is előjött egy alkotással az égi jelenségről. Nehezen hevertem ki a művet, ha lemaradtatok volna róla, akkor engedjétek meg nekem, hogy gondoskodjak arról, hogy nektek se legyen jobb!

Várom a kommentekben, hogy ki, hány másodpercen keresztül élvezte a Neotroll Família művét!

A feldobott labda
Az akkoriban már az Universal Toys és Mr. David Yeh kezében lévő Matchbox-nál nem hagyták ki, hogy ráraboljanak a témára – naná, nem kellett senkinek licencdíjat fizetni. 1985-1986 közt rukkoltak elő egy háromdarabos, Halley-tematikus Superfast sorozattal. Értelemszerűen ez áll a mai post tárgyából, egy Chevy Pro Stocker-ből, és egy Pontiac Firebird SE-ből. Nem magyaráznám túl a dolgot, mert a trió megtekinthető itt a szomszédban, az Addiktológus kollégáknál.

A téma mindhármon ugyanaz: A fekete fényezésen elől egy emblémaszerűség, két oldalt csillagok előtt pedig egy vidám üstökös motívum, a kerekek pedig azok, amit a Matchbox Keréktudomány mint „starburst” emleget. (Na ez őrülten vékony jég! Értem én, hogy „csillagkitörés”, de pont az ilyen pofonegyszerű, nyilvánvaló és nehezen félreérthető angol kifejezésekről szokott kiderülni, hogy igazából azt jelenti, hogy „kék levelű sápi tátikavirág”. Szóval nem mennék bele a név fejtegetésébe, mert nem dörrenteném le a kapitális bakot.)

Az az igazság, hogy szerintem a Halley motívum nem vicces, hanem röhejes. A politikailag korrekt véleményem róla, hogy inkább tűnik egy vidám kísértetnek, mint másnak. A politikailag egyáltalán nem korrekt, ellenben őszinte álláspontom, hogy ez bizony nem más, mint nagyon jókedvű szaporítóanyag.

Az, hogy beszereztem ezt a darabot, tulajdonképpen szembe megy minden elvemmel, csak a Mercury Park Lane-ekkel kapcsolatos vonzódásom okán vásároltam meg.

 Az alváz és ezzel a frontend is fekete.
 A motívum szerintem inkább röhejes, mintsem vicces. Hogy mire hasonlít, azt meg már leírtam fentebb.
 Hogy ez a holmi így mit ad ki a megkülönböztető jelzéssel, azt passzolnám. Üstökös-őrség?
 3-as csomagban így néztek ki. (Kép: Lamely Group)