2012/11/02

Átalakítás: Matchbox MB-06/MB-57 Ford Pickup

Már olvashattunk szépen átalakított Ford kisteherautókról korábban is. Korántsem szeretném kollégám érdemeit halványítani ezért én egy kissé máshová helyeztem a hangsúlyt az építés és annak megírása során. Számomra a pickupok mindig is valahol az első helyeken voltak az autórangsorban. Talán a funkcionális kialakításuk miatt. Munkaeszköz, de mégsem teljesen, hiszen – főképpen a mai modelleknél - már személyautós kényelemmel és kialakítással találkozunk. És talán az sem elhanyagolandó, hogy a Matchbox nagyon jól tudja hozni a modelljeiben az ilyen autókra jellemző főbb tulajdonságokat: robosztus megjelenés, erős kerekek, magas felépítés. A Ford hozza talán leginkább ezt a fílinget (MB-06, MB-57, MB-50, MB-53, MB-66, MB-100).  

Ford Pickup x 4 

Az eredeti kocsiról itt lehetett többet olvasni, ahhoz nemigen lehet többet hozzátenni. Az, hogy a platón mi van éppen – oroszlán, kutya, motorkerékpár vagy csak egy bukókeret- az teljesen mindegy. Sőt számomra a legjobb ha üres a plató. Ezért is örültem amikor a gyerekkori, gyárilag sérült első kerekű sima pickupom és az oroszlános mellé hozzám került egy ugyanilyen páros, de romosabb állapotban. Esélyt kaptam az alakításra. A piros eleje sérült volt és a belsejében is por volt a mérvadó. Nagyon „játszott” példány volt, ezt a tengelyekre csavarodott szőnyegszálak mutatták. 

Az egyik áldozat a sérült homlokfallal
Tipikusan az úgynevezett játszott állapot. Érdemes megfigyelni a szorosra tekeredett szőnyegszöszt a tengely és a kerekek találkozásánál. A valóságban ez akár egy jó kis terepezést követő sár is lehetne...

Gondoltam itt most variálhatok, mert a két kocsi nagyjából hasonló felépítésű, és több-kevesebb variálással még össze is vonhatók az alkatrészek, majd két új kocsi kerül ki az alkotóelem kupacból. Némi kis keréktuninggal még előnyösebbre változhatott az autó. A platókészítés volt azonban a fő kihívás. Ugyanis az oroszlánszállítás (és ezzel a forgómechanika is szerencsére) megszűnt, ezért újra kellet szabni a hátsórészt.
És itt meg kell álljak egy pillanatra. A szerencsére szót meg kell magyaráznom. Jómagam nem szeretem, ha a kisautókon mozgó vagy nyíló alkatrészek vannak. Ezek első látásra jópofának tűnhetnek, de a használat során ez lesz a gyenge pontjuk, szinte minden esetben. A konstruktőr számára kihívás megalkotni a mechanikai részt, ezt értékelem is. Általában elfogadható és jó amíg új és működik. De mi a helyzet később? A használók nyitják-csukják, tekerik, forgatják amit csak lehet. Az ő szempontjukból ez szuper, a gyűjtő-restauráló szempontjából pedig csak a kihívások száma és nagysága nő. A mozgó részek kiesnek, letörnek. És máris kaptunk egy hiányos modellt, amit máris más szemmel néz mindenki. Az asztalomon, a munkára váró kisautók között rengeteg ilyen jellegű hiánnyal küszködő példány van. Amúgy meg valami kompromisszum is mindig van a mozgó részek esetében (lásd aránytalanul magas plató, vagy az ajtózsanér miatt csonkolt műszerfal, esetleg a homályosított üvegek. 
A kiműtött plató helye és a rögzítőfülek tapaszolása az előtérben, a háttérben meg már figyel az új hátsó elem.
A bordázott plató
Szárazpróbán a futómű és az alváz

Folytatva az átalakítást, miután kivágtam az amúgy is aránytalanul magas – de az oroszlánszédítéshez szükséges mértékben megemelt – platót, az alját és a plató első részét valamint a két kerékdobot sztirollapból alakítottam ki. A korallszínre azért esett a választásom, mert kellően elüt minden eddigi platós Ford színétől. Az eredeti burkolatrögzítő lukjait késtapasszal töltöttem ki.

Megsárgulva, megemelve, megújulva, új kerekeken is büszkén figyel az  öreg Ford
Volt és lett. Párhuzamok és különbségek minden dimenzióban
 
A sima piros pickup viszont sárga lett, ezzel a részével nem is volt különösebb kaland. Viszont az alvázhoz toldani kellett a homloklemezt, illetve a picit nagyobb kerekek miatt egy kis magasítást kellett betennem a karosszériához való illesztésnél. Csak azért, hogy még jobban keveredjenek a dolgok az ablakokat is kicseréltem.
A két autó a gyerekkorom tuningszenvedélyének nyomait viseli, emlékeztetőként és egyben óvatosságra intve a fiatalabb olvasókat. Talán sikerült egy kicsit színesíteni és kibővíteni a Matchbox Memories virtuális parkolójában sorakozó platós Fordokat. 

Feszes hátsók
Platók...
Eredeti verziók és módosítások találkozása
Nem szállít már több oroszlánt
Ez a sárga nem az a sárga, de nem is akart az lenni

2 megjegyzés:

pittlaren írta...

Eszelősen jól sikerült darabok, nagyon tetszenek. különösen az, hogy nem csak "restaurálás" történt, hanem egyedi, új arculatot kaptak az autók. Asszem' én is sárgulok, nem csak a pick-up-ok :)

Grat!

Sam. Joe írta...

A szívem csücske a Matchbox Ford pickup és összes elfajzása. Porsche átalakítását is imádtam - el is kunyeráltam tőle -, ezekért is odáig vagyok!